Léva város legrégibb építészeti emléke emléke, s egyben a város éke a kővár, a 13. század végén épült. Arról, hogy pontosan melyik évben épült, sajnos nem maradt ránk semmilyen írásos emlék.Tudjuk azonban, hogy építése helyéül katonai szempontból előnyös, jól védett helyet választottak a Selmeci hegység utolsó nyúlványán. A várból a környező területre kitűnő kilátás nyílt, s a körülötte levő mocsaras terep megnehezítette a megközelítését.Első ismert tulajdonosa Trencsényi Csák Máté volt. 1318-ból származik az első írásos emlék, amely említi a várat és kistapolcsányi Gyula comest, aki a vár kastellánja és Csák Máté híve volt. Csák Máté halála után, 1321-től a vár királyi tulajdonba került. Az uralkodó, Károly Róbert 1321. augusztus 21. és 29. között a várban tartózkodott,s a várat és a hozzá tartozó uradalmat feleségének, Erzsébetnek ajándékozta. A várnagy Bechei Imre lett, aki egyben ellátta az ispáni teendőket is.Az egyre erősödő vár alá egyre több lakó költözött a környező falvakból, így a 14. század folyamán létrejött Új- és Nagy Léva, melyek a lévai várhoz tartoztak. Fontosságát az is bizonyítja, hogy Nagy Lajos ide hívta össze a nádori gyűléseket.1388-ban Luxemburgi Zsigmond a várat valamint a hozzá tartozó uradalmat Sárai Lászlónak ajándékozta, akinek Péter fia már használta a Lévai előnevet, később a Lévai Cseh – nevet. A király hű alattvalója volt, számos fontos hivatalt töltött be Zsigmod udvarában, s harcolt a husziták ellen is. A várat örökösei másfél évszázadon keresztül bírták. Az utolsó Lévai, János 1553-ban halt meg utódok nélkül, így a vár újra királyi birtokká vált.1434-ből származó feljegyzés szerint a várban tüz ütött ki, mely során elpusztult a levéltár, s benne a földesurak kiváltságlevelei és más értékei.A 16. században a vár a törökellenes harc egyik központjává vált. 1543-tól a 15 törökellenes végvár egyike lett. A törökök 1544-ben próbálták először elfoglalni, de ezt a támadást sikeresen kivédték a lévai vitézek. Balassa Menyhért kapitány vezetése alatt a törököket kizavarták a városkapun keresztül (ma a malommal szemben található).1560-ban a várat a hozzá tartozó uradalommal együtt, az egri hős, Dobó István kapta meg, aki a várudvarban fölépítette a reneszánsz kastélyt, melynek munkálatait fia, Ferenc fejezte be. Halála után Dobó István unokájának, Zsófiának férje – Kollonich Sigfrid lett a vár ura, aki jelentős vagyont áldozott javítására, valamint a várőrség zsoldjának fizetésére. Annyira eladósodott, hogy halála után nem akadt senki, aki adósságait kifizette volna, így a kor szokása szerint, temetetlen teste évekig feküdt a vár egyik termében. 1638-ban III. Ferdinánd tudomást szerzett az esetről, s az ő parancsára temették felesége mellé a szent Mihály templom kriptájába, az éj leple alatt, pap nélkül.Az erősödő török támadások meggyorsították a vár felújításának fontosságát.1635-ben olasz fortifikációs rendszer alapján átépítették : a várárkot feltöltötték vízzel, felvonóhidat és ágyúbástyákat építettek. A 17. század hatvanas éveiben a török támadások nem kerülték el a várat, sem a környező falvakat. 1663. november 2.-án Bartakovich Gáspár kapitányhelyettes, átadta a várat harc nélkül az ellenségnek. A vár kapitánya Csatra Patra Ali pasa lett. Hogy milyen volt a vár ebben az időben, azt Evliya Cselebi, török utazó a következőképpen írta le: „A lévai vár olyan építmény, amelyet érdemes megnézni. A belsővár kicsiny. A négyzet alapú kőépítmény kerületén.
Kiadói tevékenység:
Zpravodaj Tekovského múzea v Leviciach, Vlastivedný zpravodaj Levického okresu, Vlastivedný spravodaj Tekovského múzea v Leviciach (1962 – 1988, č. 1 – 12).Metodický spravodaj (1972 – 1989), 4. čísla ročne.Zborník Tekovského múzea v Leviciach Acta Musei Tekovensis Levice (1992 – 2018, č. 1 – 11).Madlen, J. 1975. Motýle v štúdiách Štefana Nécseyho. 171 pp. + príloha.Behula, P. 1979. Priniesli nám slobodu. 32 pp.Sándor, K. 1980. Z dejín levických cechov. 63 pp.Jurkovič, B. & Maglen, C. (eds.) 1981. Príroda okresu Levice. 88 pp. + 64 príloh.Jubilejný zborník Tekovského múzea v Leviciach. Vydaný z príležitosti 60. výročia založenia múzea v Leviciach. 1987, 280 pp.Sándor, K. & Behula, P. (eds.) 1991. Levice – Z dejín mesta a múzea. 14 pp.Petráš, V. 1995. Nemecká Huta (Inovecká Huta). Sklári a ich sklárske okolie v 17. až 19. storočí. 48 pp. ISBN 80-88831-00-8Hobová, K. & Dano, J. (eds.) 1999. Múzeum a etnograf. Zborník zo seminára v Tekovskom múzeu v Leviciach 20. – 21. 10. 1998. 111 pp. ISBN 80-88831-02-4Dano, J. & Smetana, V. (eds.) 2002. Múzeum v premenách času 1927 – 2002. 100 pp. ISBN 80-88831-03-02Dano, J. (ed.) 2007. 80 rokov múzea v Leviciach. Vydané pri príležitosti výstavy „Jubilejná výstava – 80 rokov múzea v Leviciach“, 31 pp.Ivanická, Z. & Dano, J. (eds.) 2010. Ľudový nábytok v múzeách na Slovensku. Zborník príspevkov z odborného seminára, XIV. ročník Etnológ a múzeum, 5. – 6. októbra 2010 Levice, 136 pp. ISBN 978-80-88831-10-5Mihálová, N. & Dano, J. (eds.) 2011. História výroby fajok a archeologické nálezy fajok na Slovensku I. Zborník príspevkov z I. medzinárodnej konferencie, 29. – 30. september 2011 Levice, 124 pp. ISBN 978-80-88831-11-2Švoliková, M. 2012. Z histórie židovskej komunity v Leviciach. 72 pp. ISBN 978-80-88831-12-9Mihálová, N., Pleva, P., Smetanová, E. & Smetana, V. (eds.) 2013. Levický hrad. 24 pp. ISBN 978-80-88831-14-3, II. vydanie 2018, ISBN 978-80-88831-21-1Čambal, Š. 2015. Obojživelníky a plazy mesta Levice. 14 pp. ISBN 978-80-88831-18-1Dano, J. (ed.) 2016. História výroby fajok a archeologické nálezy fajok na Slovensku II. Zborník príspevkov z II. medzinárodnej konferencie, 19. september 2013 Levice a z III. medzinárodnej konferencie, 10. – 11. september 2015 Levice, 192 pp. ISBN 978-80-88831-19-8David, S. 2017. Vážky (Odonta) Tekova a Hontu. 72 pp. ISBN 978-80-88831-20-4Uhnák, A. 2019. Vodný mlyn v Bohuniciach Skalné obydlia v Brhlovciach. 24 pp. ISBN 978-80-88831-23-5
